Kevesebből hozz ki többet!

"Tilos a szoktatóetetés", "az etetőanyag mennyisége korlátozott" – egyre gyakrabban találkozunk ilyen kitételekkel a horgászrendekben, főleg olyan vizeken, amelyeket a pontyhorgászok szívesen látogatnak. Az egyesületek így próbálják védeni a vízminőséget, ezért igyekeznek elejét venni annak, hogy a sok horgász kilószám szórja a bojlit a tóba.
Egy jól etetett horgászhely persze aranyat ér, ugyanakkor ki ölne sok pénzt és időt egy szoktató etetésbe, amikor anélkül is sikeres lehet... Tekintsük mi, pontyozók úgy ezeket a tilalmakat, mint pozitívumot, és igyekezzünk ebből a helyzetből kihozni a legjobbat – kis csalikkal és okos taktikával.

Kis csali, nagy hatás
Az általam horgászott vizek egy részén nem szabad napi egy vagy két kilogramm etetőanyagnál többet beszórni, ezért ebből a kis mennyiségből csak úgy tudok nagy darabszámot kihozni, ha kis csalikat használok. Egyszerű a számítás: egy kilónyi 24 mm-es bojli jóval kevesebb golyót jelent, mint egy kilónyi 15 mm-es. Vagyis a 24-esekkel nem is tudjuk olyan sokáig helyben tartani a halakat; azt a pár szem bojlit gyorsan eltakarítják, és már mennek is tovább, mi pedig kapás nélkül ülünk. Ha viszont kis falatokat adunk nekik, tovább helyben tudjuk tartani őket, ez pedig lényegesen több kapást hozhat. Az én verhetetlen kombinációm egy 15 mm-es gyári bojliból (a Mainline-féle Banoffee) és tigrismogyoróból áll. De ha nem vagyok biztos a dolgomban, akkor elhagyom a bojlit is, és inkább csak a tigrismogyorónál maradok. Nekem ez az úgymond „legjobb bojli”: kőkemény, így jól szelektálja a halakat. A dévérnek, ráknak és más nemkívánatos dolgoknak beletörik a foga, a pontyok ellenben imádják. És nem ok nélkül: a tigrismogyoró gazdag cukorban és csábító illóolajokban.

A Tigernut GOO még vonzóbbá teszi az édes gumót...

A víz alatt kioldódik a GOO és egy csábító felhőt képez

Ahhoz, hogy a tigris igazi pontymágnes legyen, alaposan elő kell készítenünk: először fel kell önteni annyi vízzel, ami ellepi, és egy éjszakán át hagyni kell, hogy megszívja magát, majd 20-40 percen át fedő alatt főzni kell, végül állni hagyni addig, míg jellegzetes nyálkás bevonat nem képződik rajta. Ez akár két vagy három napig is eltarthat, szóval legyünk türelmesek. Vagy felhasználom a mogyorókat azonnal, vagy mennek a mélyhűtőbe. Ezzel az erjesztéssel tulajdonképpen a tigrismogyoróban található fehérjék tulajdonképpen előemésztődnek, ettől lesz a halak számára különösen értékes.

Rakétákat begyújtani
„Ez mind szép, és hogyan fogok magokkal etetni?”, tehetik fel a kérdést, arra gondolva, hogy nem szabad csónakot használni, etetni viszont távolra kell. A bojlit jól lehet dobócsővel beszórni, a tigrismogyorót főleg csúzlival vagy etetőkanállal, de ezeknek jelentősen korlátozott a hatótávolsága. A válaszom tehát: etetőrakéta! És ez nálam csak egyet jelenthet, az pedig a Spomb!

A Spomb kiváló eszköz a magokkal történő etetéshez

Ennek a rakétának az az előnye, hogy a vízfelszínre csapódáskor nyílik ki, azonnal kihullik belőle az etetőanyag, illetve csekély az ellenállása visszatekeréskor. Így a tigrismogyoró csábító nyálkája nem szabadul ki a vízbe csapódás előtt, és éppen ott süllyed le, ahol mi azt szeretnénk.

Praktikus
A mini Spombot már egy átlagos 3 librás pontyozóbottal be tudjuk dobni. Én a középső méretet használom egy speciális etető (spod-) bottal. Ebbe a rakétába már elég sok fér, továbbá nagyon könnyű megtölteni.

Repül a rakéta – a megfelelő töltettel

Annak érdekében, hogy a rakéta pont ott érjen vizet, ahol a szerelékem is van, a távolságot pontosan kimérem két sima pálcával, de nevezhetjük őket mérő karóknak is, amelyeket egymástól bothossznyira a talajba szúrok. Ezután (vagy ez előtt) a szerelékkel bedobok a kívánt horgászhelyre, és kiakasztom a zsinórt az dobon, majd visszacsévélem. Az egyik karó tövébe leteszem a végszereléket, majd nyolcas alakban letekerem a zsinórt a dobról a karók köré, és közben számolom a meneteket. Amikor elérek a kiklipszelt részhez, megvan a horgászhely távolsága: 13 tekerés 3,6 méterrel (bothossznyi távolsággal) számolva 46,8 métert jelent. Visszatekerem az orsóra a zsinórt, és most a Spombot teszem fel a szerelék helyett, majd elvégzem ugyanazt a lemérős műveletet, és 13 menetet tekerek le a karókra. Ekkor nincs más hátra, mint zsinórt becsíptetni a klipszbe, tölteni, dobni, és mindig pontosan célra tartani! Hogy ez tökéletesen menjen, keressünk egy viszonyítási pontot, ami felé dobunk.

A távolság kimérését segítő karókkal gyerekjáték a pontosság

Az etetett mennyiség botonként 2-3 rakétányi tigrismogyoró. Kapás után egy vagy két adagot rárakézázok. Csak arra kell figyelnünk, hogy pontosan etessünk. És ne aggódjunk, nem baj, ha hangosan csobban az etetőrakéta, nem feltétlenül ijeszti el a halakat, hiszen hamar felismerik az összefüggést: a hangos csobbanás finom falatokat jelent. Előfordult már velem, hogy másodpercekkel a rakéta becsapódása után kapásom volt!

Kis helyen sok kapás
Kevés etetőanyag, sok hal... Igen, lehetséges, ha jól használjuk fel. Nincs értelme a kevés etetőanyagot nagyobb területre szétszórni. Ha túl kevés ennivalót találnak, hamar odébbállnak a halak, nem lesz kapásunk. Jobb, ha egy szűk területre koncentrálunk, és szorosan egymás mellé oda dobunk a botjainkkal. Kedvenc helyem egy nyiladék két hínármező közt, amelyen a halaknak valahogy mindenképp át kell úszniuk. Egy kis, de jól megszórt területen azonban maradásra bírhatjuk őket. Ha egy ilyen nyiladék például a parttal párhuzamos – egy törés vagy egy plató hátsó oldala szinte kínálja magát –, az etetőanyagot és a botokat 45 fokos szögben osztom el. Másképp fogalmazva: az egyik szerelék közvetlenül a hínár mögött van, a másik félúton a két hínármező közt, a harmadik pedig a közelebbi hínár előtt – például 12, 12,5 és 13 bothossznyira. A fent leírtak szerint ezeket a távolságokat rakétával szuperpontosan meg tudom etetni. Dobócsővel és 15 mm-es bojlival lezárom a vonalat: nagyjából elosztom a golyókat és ezzel kissé megnövelem az etetett terület nagyságát. A túl kicsi etetett terület nem felel meg a céljainknak: az egész csapatot elriasztja, ha egy hal fejét rázva menekülni kezd. Tehát szórjuk szét kissé a halakat, így több kapásunk lehet.

A színes falatokra gyorsan és sok kapás érkezik

A nagy halak csalija
Már két éve igen intenzíven horgászom egy olyan tavon, ahol tilos a szoktatóetetés, és a horgászat során is csak kis mennyiséget szabad bejuttatni, de ez tapasztalataim szerint nem csökkenti drasztikusan a fogási esélyeket. Az etetési taktikám persze számít a pontyok kíváncsiságára és jó szemére. Fluo pop-up bojlival, vagy egy normál süllyedő és egy erősen lebegő bojliból álló hóemberrel sok és gyors kapást lehet elérni. Kedvenc színeim a fehér és a rózsaszín.

Nagyokra való​

A legnagyobb pontyok elejtését ugyanakkor a fent említett tilalom megnehezíti, hiszen éppen ők a legdörzsöltebbek, ők azok, akik nem szeretik a kis (etetett) területen a nyüzsgést, és nagy ívben elkerülik a feltűnő csalit is. Az ilyen halak megfogására egyszerű trükköt alkalmazok: az egyik bottal az etetett terület legszélére dobok egy nem feltűnő csalikombinációt, például egy félbevágott 15 mm-es bojlit és egy tigrismogyorót. Ez a duett már jó néhány szép pontyot hozott nekem. Persze az ilyen szélső szerelékre általában kevés kapás érkezik, de ha igen, annak többnyire kemény fárasztás, azaz egy testes ponty a vége!

Nem tudtak ellenállni a tigrismogyorónak: egy 17 kilós és egy 21,80-as nyári tükrös

Christopher Paschmanns