Fő a zsinór!

A zsinór a kapocs a horgász és a zsákmány között. Sokan alábecsülik a fontosságát, pedig elég egyértelmű, hogy hiába vannak fent a legjobb csalijaink vagy horgaink, ha a zsinórunk szakad, nem sok hasznukat vesszük. A jól megválasztott damil képessé tesz arra, hogy messzire és pontosan dobjunk be, megbízható kapásjelzőként funkcionál, és biztosítja, hogy a legharcosabb halat is kifogjuk. Kiválasztása ezért egy kicsit több figyelmet igényel, minthogy megragadjuk a boltban az első kezünkbe akadó spulnit…

Legtöbbünk valószínűleg a hagyományos nejlonzsinórokra, vagyis a damilokra szavaz (pedig a fonottaknak és fluorokarbonoknak is széles választékát találni, de most maradjunk a damiloknál), és mivel ezek nem egyformák, ezért alaposan át kell gondolnunk, hogy mi milyen körülmények között akarjuk bevetni.

Nyúlás
Minden monofilnak van valamekkora nyúlása. Amikor erő hat rá, akkor először megnyúlik, végül elszakad. Ez a nyúlás csillapítja a hirtelen terheléseket, ami a fárasztáskor hasznos lehet, de hátrányokkal is jár. Például, ha szeretnénk érezni azt, hogy az ólom a fenékre érkezik, a közvetlen kontakt elengedhetetlen. Minden centiméternyi nyúlás tompít azon, hogy vizionálni tudjuk, hogyan is néz ki a meghorgászott terület. Ezért van a markerbotokon főként fonott – a kisebb nyúlási százalékkal rendelkező zsinórokkal a spicc is jobban érezhető, és zsinórklipszbe akasztva pedig pontosan az akadó elé teszik a bedobott végszereléket. (Amint a lepergő zsinór megakad a kiakasztásnál, a nehéz ólom nyújt egy kicsit rajta – ha ez egy kicsit nagyobb, mint az előző bedobáskor, akkor a rig valószínűleg az akadóban fog landolni.) Emellett a kevésbé nyúló zsinór pontosabb kapásjelzőként működik a horoggal való direkt kontaktusa miatt. Tehát sok előnye van a kevésbé nyúlós zsinóroknak… Ezért lett belefektetve oly sok energia a TouchDown főzsinór kifejlesztésébe. Ez a damil 50%-kal kevésbé nyúlik, mint a korábban piacra dobott SUBline, és ezért minden fent említett célnak megfelel.

Kevesebb nyúlással jobban érezhető az ólom az aljzaton markerezéskor

Tehát egy normál zsinór, mint például a Korda kínálatába tartozó SUBline gyártásával most már csak úgy le lehet állni? Dehogy! Mint ahogyan azt már fentebb említettem, a nyúlásnak a fellépő erőbehatást csökkentő hatása van a fárasztás során. A nyúlás teszi szakadásbiztossá a zsinórt, és abban az esetben, ha esetleg hibázunk, felvesz, elnyel, tompít néhány – akár kritikus – ütést. Ezért az ilyen zsinór kevésbé tapasztaltaknak is megfelelő, illetve azoknak persze, akik ezt a fajtát kedvelik. További pozitívum, hogy legtöbb hasonló damillal összevetve a SUBline gyorsan süllyed, és amikor teljesen az aljzatra fekszik, még a legfélősebb ponty sem talál okot arra, hogy elijedjen...

Aztán akik rendszeresen lecserélik a zsinórjukat, amikor kemény körülmények között használják, ahol esetleg károsodhatott, vagy többféle átmérőt tartanak, azok nagyobb költségekkel kénytelenek szembe nézni. És jóllehet, az ilyesmin nem spórol az ember, azért igyekszik költséghatékonyabb megoldást keresni. Vagyis olyan zsinórt, ami a fentebb leírt előnyök közül a lehető legtöbbel rendelkezik, de vonzó ára van. Ha ez a cél, a Carp Line a legjobb választás.

A szín szerepe
A Korda termékcsalád nejlonzsinórjait két szín jellemzi: a zöldes és barnás, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy az adott víztípushoz igazodhassunk velük. A zöld szín a nagy látótávolságú tiszta vizekhez passzol vagy értelemszerűen olyanokhoz, amik zöldesebb tónusúak. Az iszapos, barnább vizeken, vagy amikor az aljzat levelekkel vagy tőzeggel, törmelékkel borított, a barna árnyalatú zsinór a jobb.

A vékonyabb sportszerűbb lenne?
Azoknak, akik szinte egész életükben horgásztak, vélhetően ismerősen csengnek az olyan kifejezések, hogy „a kisebb átmérők sportszerűbbek” vagy „vékonyabb zsinórt használva kiegyenlítettebbek az esélyek”… Főleg régebben egy csomó horgász meg volt róla győződve, hogy a pontyoknak egyenlő esélyt kell biztosítani a szabadulásra fárasztáskor. De egy szakítás, az nem csak a horgásznak frusztráló, és komoly sérüléshez is vezethet, főként manapság – ezért kell a ponty elvesztésének az esélyét amennyire csak lehet, a minimálisra csökkenteni.

Sokkal korrektebb egy valóban megfelelő, masszívabb felszerelést használni, mint hogy a hal egy fél szerelékes ládával a szájában legyen kénytelen tovább úszni.

„Annyira vastag, amennyire csak lehet, és annyira vékony, amennyire szükséges”
– tartja egy mondás, ami jó alap a megfelelő átmérő meghatározásához.

A megfelelő átmérő
Ha jobban megvizsgáljuk, hogy miért választanak az emberek egy adott átmérőt, úgy tűnik, hogy az egyetlen ok a szakítószilárdság. De a csomagoláson látható szakítószilárdságot vizes csomón tesztelték vajon? És pontyozó bottal lehet-e 15-20 lb-s húzóerőt gyakorolni a halra?

Egyes zsinórokat szándékosan alábecsülnek, vagyis sokkal több feszítést bírnak, mint ami a csomagolásukon szerepel. Ezért a legtöbb esetben jobb csak egy pillantást vetni a vastagságra. Mivel a szakadások zömét apró vágások, metélések, nyíródások okozzák, nem pedig az erős húzás, egy vastag damil már csak a testességével is jobban ellenáll, ami megakadályozza az éles tárgyak okozta szakítást. Nem is beszélve arról, ha sérül a damil, hiszen ekkor a nagyobb átmérő plusz pufferterületet ad.

Az átmenetes átmérőjű damilok a vastag és a vékony zsinórok előnyeit egyszerre kínálják

A vastagságnak elsődleges hátrányaként szokás felhozni, hogy sokkal merevebbé teszi a zsineget, így a megnövekedett légellenállással együtt megnehezíti a távdobást – ezt előzetesen bele kell kalkulálni. Nézzük kicsit számszerűbben. Egy vékony 10 lb-s damil dobóelőkével kombinálva tökéletes a nagy távolságok eléréséhez. A 12 lb-s mindenre jó. A 15 és a 20 lb-s jobban passzol a keményebb horgászatokhoz, és többletbiztonságot ad nehéz körülmények között – azonban még a vastag főzsinórok esetében is ajánlott koptatót feltenni ott, ahol sok a kagyló vagy az éles kő.

A fentiek ismeretében hasznos dolog különböző átmérőjű zsinórokkal feltöltött pótdobokat kéznél tartani, ha csak egyszer jön jól egy csere, már megérte.

Az ideális zsinór a kapásjelzésben is segítségünkre van

Csavarodás
A helyes zsinór kiválasztása még csak a történet fele, mert mielőtt elkezdhetnénk horgászni, fel kell tekerni az orsóra. Furcsamód úgy tűnik, hogy az emberek nem sokat törődnek azzal, hogy hogyan csévélik fel a damilt a dobra, pedig ez a legfontosabb dolgok közé tartozik. Ahogyan az orsó felkapókarja, rotorja és görgője a botra merőlegesen forogva rakja a meneteket, az zsinórcsavarodást okoz, elsősorban az irányváltás miatt. Azonban amikor bedobunk, a zsinór anélkül hagyja el a dobot, hogy visszaállítódna a csavarodás, amit eredetileg az orsótól kapott. Amikor ismét feltekerjük, újabb csavarodást teszünk bele – vagyis egyre többet adunk hozzá mindannyiszor, ahányszor csak bedobunk és visszacsévélünk.
De azok, akik sokat használják a féket, még gyakrabban fognak zsinórcsavarodást észlelni: nem nehéz elképzelni, mennyire nem szerencsés az etetőhajót kilazított fékkel használni behúzáskor – gyakorlatilag semmiben sem különbözik a végeredmény a bedobáshoz képest.

És ha már fék: a fentiek miatt a sok fékkel való fárasztás is okoz zsinórcsavarodást, ráadásul mivel terhelt állapotban történik, ezért fokozott károsodással jár a zsinórra nézve. Ez küszöbölhető ki a visszaforgásgátló kikapcsolásával és a hajtókar visszafelé tekerésével – amivel a későbbi gubancolódások és csomósodások is kivédhetők. De térjünk vissza először az első feltöltéshez.

A Touchdown monofilsága ellenére lényegesebb kisebb nyúlású

Észre lehet venni, hogy azzal, hogy a megfelelő irányba tekerjük fel a zsinórt a dobra, sokkal felhasználóbarátabb lesz, mivel a megcsavarodások száma nagyban csökken. Vannak, akik arra esküsznek, hogy áztassuk a zsinórt egy éjszakára egy vödör vízbe, mielőtt feltekernénk az orsóra. Amikor megkérdeztük termékfejlesztőnket, Tom Dove-ot saját tapasztalatáról, azt mondta, hogy a zsinór magába szív egy csomó vizet, ami befolyásolni fogja a zsinór fekvését. Ez annyira nem számottevő jelentőségű azon a viszonylag kis szakaszon, ami a horgászat során a vízzel érintkezik, de amikor az egész zsinór csuromvíz, nem fekszik fel szépen az orsón. A Touchdown zsinórok esetében Tom azt ajánlja, hogy maximum 30-60 percig áztassuk őket, ugyanis így észrevehetően lágyabbak és simábbak lesznek, ezzel lehetővé teszik azt, hogy szépen, szorosan kerüljenek egymás mellé a menetek, de még nem befolyásoljuk, deformáljuk a végső profilt. Feltekeréskor a damilt a vízzel teli vödörben hagyhatjuk; keresztül kell fűzni a bot keverőgyűrűjén, és hozzá kell erősíteni a dobhoz, aztán el lehet kezdeni felcsévélni. Érdemes ehhez megfeszíteni a zsinórt úgy, hogy az ujjaink közé vagy egy darab rongyba fogjuk – így biztosan szépen fog feküdni. Ha túl lazán tekerjük fel, nem tud egyenletesen eloszlani a dobon, és fülek, hurkok keletkeznek rajta, ami csomósodáshoz vezethet, illetve más problémákat okozhat bedobáskor. Hogy biztosak lehessünk abban, hogy a megfelelő módon tekeredik fel a zsinór, időről időre álljunk meg és ellenőrizzük. Ha elkezd tekeredni, vagy leugrik a dobról, lehet, hogy a vödörben lévő damil megfordult, vagy oldalra dőlt; újra az eredeti helyzetbe visszaállítva megelőzhetők a további csavarodások.

Az akadós vizek erősebb és vastagabb, de legalábbis kopásállóbb damilokat igényelnek – szemben a nyíltvízi pecákkal

Karbantartás
A szezon alatt is van pár dolog, amit megtehetünk azért, hogy a zsinórt ideális állapotban tartsuk. Rendszeresen ellenőrizzük kis hibákat, kopásokat keresve (amiket főként a víz alatti akadók okoznak), hogy megakadályozzuk a szakadásokat. Nagyon ajánlott levágni pár métert a zsinór végéből néhány használat után. Egy másik trükk, amivel meghosszabbítható a zsinór élete, ha letekerünk egy hosszabb szakaszt a part mentén elsétálva, aztán amikor visszacsévéljük az orsóra, fogjuk be egy rongydarabba, így sok tekeredés eltüntethető. Ennek a trükknek a másik előnye az, hogy egy csomó piszkot is letakarít a zsinórról, ezáltal kevésbé lesz látható és sokkal jobban hatékonyabban fog viselkedni.

Tehát egy kis gondozás eredményeként olyan zsinórunk lesz, ami sokkal jobban teljesít, akár feltekerve várakozik, akár a vízben kifeszülve.

Kevin Diederen