Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Idegen régiós bevetés

Bujáki Géza -


Ha Balaton, akkor nekem csakis a déli part. Nem csupán azért, mert azt ismerem jobban, de tavasszal ez a laposabb rész előbb melegszik fel, és a befolyók is intenzívebben vonzzák a halakat. Ám néha fordul a kocka, például két éve kora tavasszal a jobb pontyok nem mutatták magukat mifelénk. Valószínűleg a csapadékszegény időjárás volt az oka – nem indultak meg a befolyók, de még a Zala sem barnította be a nyugati öblöket. Egy szó, mint száz, elhagyva a megszokott pályámat Szalma Józsi barátommal ezúttal északra tettem egy kirándulást.

A tó nyugati részén a nagy, koporsó alakú egykori vulkán uralja a déli panorámát, amit ezúttal hiányolnom kellett, hiszen éppen ennek a hegynek a tövében, a Badacsony alatt vertünk tábort. Furcsa volt így látni a magyar tengert, a lapos túlpartot, de örültünk egyáltalán, hogy láttunk, hiszen könnyfakasztó volt az a hatalmas délnyugati szembeszél, ami fogadott...

Az első éjszaka viharos időjárása reggelre elcsendesedett, viszont a levegő lehűlt és bemozdultak a nagyobbak. Józsi harmadik hala ez a 15 körüli töves volt. Legmerészebb álmunkban sem gondoltuk, hogy március közepén így kezdjük a balatoni szezont…

Reggeli közben jött ez a csodaszép, hosszúkás tíz körüli pikkelyes is. Bevágás után a főzsinórom el volt akadva egy kagylótelepben, de fölé mentem, és a spiccet víz alá nyomva egyből ki tudtam szabadítani

Viharos kezdet
Jókora hullámok hátán kezdtük meg az ötnapos pecát. A meteorológia melegedést nem jósolt, sőt éjszakai mínuszokat ígért, ezért a parttól jóval beljebb eső, kb. 300 méternyire lévő helyeket céloztunk be.
Tőlem – aki a vízbegázolós-dobós műfajt űzöm jellemzően – némileg idegen az ennyire távoli peca és a behúzás, hiszen a praktikusság és egyszerűség híve vagyok nemcsak a szerelékkészítésnél, de magánál a horgászatnál is. Azt viszont be kell látni, hogy a helyzet határozza meg a lehetőségeket, és a megoldás feltétele az alkalmazkodás, jelen esetben az itt egyedüliként sikeres technika használata.
Nem etettünk sokat, csupán 1-2 kiló bojlit szórtunk a bóják köré, de ez is elég volt arra, hogy éjfél előtt először nekem, majd nemsokára társamnak is kapása legyen: tíz feletti pontyokat szákoltunk... micsoda kezdés!

Előttünk a pályát elszórtan, kisebb-nagyobb csomókban borították a kagylók mindenfelé, ezért a főzsinórokat negyvenesre cseréltük, és húszméternyi strapabíró előtétzsinórt tekertünk a dobokra

Józsi alkotása, amit a helyszíntől megihletetten Balaton rignek neveztünk el. Egyszerű, mégis nagyszerű összeállítás: 2-es Kontinental horog, bevonatos Dark Matter előke, miniforgó a horogszáron, a csalirögzítésre pedig Bait Floss-t, vagyis csalizóselymet használtunk

Az új Krill Goo-t néha bevetettük a nappali kapásszegény órákban, és remekül működött. Hosszan megőrzi a csali attraktivitását, pontosabban még fokozza is azt, erre számos ponty szoltált bizonyítékként

Mozgalmas folytatás
Délelőtt újra támadásba lendültek a halak, két tízes után Józsi fenséges tőpontyot tarthatott a kezében, súlyát 15 kiló körülre saccoltuk – úgy látszik, ahogy visszahűlt a levegő, elindultak a nagyok.
Délutánra kapásszünet következett, mi pedig felkészültünk az éjszakára: kötöttünk pár előkét, betáraztuk a csalikat, és végiggondoltuk az első huszonnégy órát: a helyek működnek, a 20 mm-es bojlik rendben vannak, ugyan balatoni mércével kisméretű csalinak számítanak, mégsem az apraja jött, nem volt indokolt nagyobbra váltani. Valószínűleg a még hideg, mindössze 7 °C-os víz miatt nem jött a pontyinvázió, de ezért cseppet sem reklamáltunk.

Kapás után a jobb példányokat nem lehetett megmozdítani, hamar csónakba szálltunk hát rendre, de ezt az éles, zsinórmetsző héjak is indokolták

Gyakran bandázva jöttek a pontyok, nem ritkán szinte egyszerre sült el a két egymáshoz közeli bot

A következő huszonnégy órában a kapásidő megismétlődött, éjféltől a déli órákig fogtunk pár halat, 8-14 kg közötti pontyokat: Józsinál pikkelyesek, nálam pedig megjelentek a tükrösök, köztük két gyönyörű pocakos. Ennek mindketten megörültünk, mert tapasztalatunk szerint a balatoni tükörpontyok egy bandában járnak, és hogy rátaláltak az etetésünkre, biztató volt, mindketten éreztük a lehetőséget.

A második reggelen balról megérkeztek a tükrösök, ez mindkettőnknek hatalmas lendületet adott. Íme egy jellegzetes példány, melynél talán rajzolni sem lehetne szebbet

Józsi nyúlánk tőpontyának súlya bőven 15 kilogramm felett volt, még a beesett hasa ellenére is. A nagybajszú jószág irtózatos erővel harcolt

Rákészülés az estére
A délutáni szieszta idején már tudtuk, hogy különleges éjszaka elé nézünk. A gyönyörű időben hét ágra sütött a nap, gyenge szellő fodrozta csak a vizet. A misztikus telihold a pontyok viselkedését, táplálékszerzését egyértelműen befolyásolja, bár sok társunkkal együtt a holdtölte eddig nekünk sem hozott különleges fogásokat, sőt legtöbbször be is nulláztunk. Azonban most egyre jobban belemélyedtünk a témába; Józsi mesélt német folyóvízi pontyhorgászokról, akiknek a telihold a kedvenc időszakuk, felelevenítettük cseh barátom, Adam Vašek teliholdas pontyóriásait, de természetesen szóba jött Shaun Harrison Pontyvilágos cikke is: Shaun teóriája szerint a telihold éjjelén a kisebb pontyok félnek, keveset mozognak, alig táplálkoznak, viszont az igazán nagy példányok bátrabban keresik a táplálékot ilyenkor. Remek eszmecsere volt, érvek és ellenérvek sokasága merült fel, végül a fentiek tükrében megegyeztünk, hogy ezen az éjszakán az etetést elhagyjuk, csupán a horgok köré szórunk 2-3 szem bojlit, így várjuk a nagyokat.

A Badacsonyos naplementéket általában a túlpartról szoktam élvezni, de helyben is különleges hangulatuk van

Telihold éjjelén
Besötétedett, botok a helyükön, mi pedig várakoztunk, és csodálattal néztük a hatalmas vizet. A Hold beragyogta az eget, csak ültünk némán, de legbelül mindketten a Balaton óriásairól ábrándoztunk.
Éjfél után nem sokkal kapás a jobb oldali botomon! Komótosan, de folyamatosan fogy a zsinór a dobról, a hal megállás nélkül szalad, szívem a torkomban dobog, remegő kézzel emelem fel a botom, a fékre még rálazítok, fuss vele barátom… És már ugrunk is a csónakba, indulunk a hal után. Csípős hideg az éjszaka, de nekem majdhogynem melegem van ahogy közepes sebességgel haladunk a holdkorong fényében. A bójától még vagy ötvenre lehetünk, amikor érzem, hogy a főzsinórom el van akadva. Fölé megyünk, a spiccet fenékig tolom, kapirgálok, de nem akar kijönni... Ráfordulunk több irányból, mégsem sikerül. Mindent elkövetek, mert érzem, hogy a hal még rajta van, néha ráhúz keményen, piszkálom, pöcögtetem, de csak nem akar kipattanni. Eddig a kapások több mint a felénél ugyanígy el volt akadva a főzsinór, de egy kis játék után mindig kijött, erre pont most nem akarja, pont annál a halnál, amit oly nagyra sejtek... Azért még nem adom fel, tovább próbálkozom, mígnem egy húzás, és kiegyenesedik a spicc – elszakadt a zsinór… Összeomolva rogyok le a csónakba, társam nem szól, tudja mit érzek most, némán elindulunk a part irányába. Elment a telihold nagypontya...



Újra felszerelem a botom, egyedül viszem be, szomorúan indulok, de amikor a bójához érek, már ismét reménnyel telve teszem le az ólmot, mellé három szem bojlit, és bízom a folytatásban.
Pirkadatig semmi, a reggeli órákban cimborám egy pikkelyest, én pedig ismét egy kerek tükröst szákoltam. Neki továbbra is csak azok jutottak, nekem pedig ezek.

Elszeparált pontyok:
Egész egyszerűen nem találtunk rá magyarázatot, hogy mi lehetett az oka, hogy a tövesek és a tükrösök külön-külön kaptak: a kettőnk bójája a parttal párhuzamosan egyvonalban volt, egymástól kb. 100 méter távolságra, a talajviszonyok, a szerelékek, a csalik mind egyformák voltak, az etetés is, horgainkat együtt húztuk be, és míg nekem szinte csak tükrösök jöttek, társamnak majdnem az összes hala tőponty volt. Azt sokszor megfigyeltük, hogy a különböző pontyfajták egy bandában járnak, de arra még nem volt példa, hogy a közeli etetéseken ne jelentek volna meg vegyesen. Most ezt is feljegyezhettük.

A búcsú
Az utolsó éjszaka csendben telt, ellenben a hajnali órákban újfent megindultak a halak: fogtunk pár pontyot, és méltó zárásként megajándékozott a Balaton egy csodálatos 15 fölötti tükrössel. Józsinak ezen a reggelen is csak pikkelyesek jöttek, amin jót mosolyogtunk. Próbáltunk valami megfejtést kiokoskodni a jelenségre, de egyértelmű válaszunk nem volt. Tehát itt ismét tapasztaltunk egy újat, ismét tanultunk a pontyokról, holdállásról, és az már biztos, hogy mindketten új megközelítéssel fogunk ezután teliholdkor horgászni.


Utolsó reggel feltettem a koronát az ötnapos pecára, és ezzel a 15 kg-nál is nagyobb, csodaszép tükrössel búcsúztam Badacsonytól